|
Észrevételek a festő műveivel és munkájával kapcsolatban A festmények tulajdonosairól Raksányi Lajos festőművész munkái a megfestésük után azonnal vagy kissé később, de kb. 5 %-uk kivételével még a festő életében kikerültek annak tulajdonából. A képek: 2-3 %-a tűnt el az I. világháború képeiként (4 db biztosan megmaradt), 7 %-a maradt a II. világháború utolsó éveiben készült műként Németországban (az olajfesték gyengébb minősége miatt mostanra sok erősen besötétedett, egyet biztosan restauráltak) (2 db hazakerült), 3 %-át vitték szét magyarok Európa több országába és Kanadába, 57 %-a került nem-rokonok magántulajdonába Magyarországon, 15-20 %-a maradt a közeli rokonságnál és 10 %-a került múzeumokba és közhivatalokba, Több hely is van, ahol a képek egy része megtekinthető. Állandó kiállításként, múzeumi feltételek mellett 53 festmény tekinthető meg Csurgó Város Helytörténeti Gyűjteményében. Más múzeumok (Kaposvár, Nagykanizsa) és közhivatalok falain alkalmilag vagy külön kérésre további, összesen pár tucat kép nézhető meg. A festő első örököse (felesége) először 3 éves, majd korlátlan időtartamú szerződéssel Csurgó Városának adta a nála maradt 52 festményt azzal a feltétellel, hogy állandóan bemutatható, megtekinthető legyen. A szerződés 1998-ban a festő későbbi örököseivel (lányaival) korlátlan időre meg lett hosszabbítva. A weblapon levő festmények közületi vagy hivatali tulajdonosa megnevezésre került (mivel valószínű, hogy lehetőség van a festmény megnézésére), a többi magántulajdon. A magántulajdonban levő festményekről készült digitális fotók képadatokkal, megjegyzésekkel, esetleg kérdésekkel, de a tulajdonos adatai nélkül kerültek közlésre. Az 1995. május 23-án megnyílt és 1 hónapig látható volt Raksányi Lajos kiállításra kölcsönadott festményekről akkor fénykép készült a kaposvári múzeum szervezésében (az 1 hónapra szóló kölcsönadási címke általában a vászon hátára van ragasztva). A Múzeumban ezen negatívokról készült papírképek hátára felkerült és most is megvan az akkori tulajdonosok neve és címe. Egyes sorozatok története Dél-somogyi népviseleti tusrajzok: Raksányi Lajos rajztanárként 1938 és 1941 között a Csurgói Református Gimnázium igazgatótanácsának megbízásából a belső-somogyi népviseleteket rajzolta és adataikat gyűjtötte (ld. életrajz). A tusrajzok sorozatát 19..-ban 2.000 Ft-ért megvásárolta a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum (ma Somogy Megyei Múzeum (Kaposvár)) és így az, az adataival együtt, a Néprajzi Osztály kezelésébe került. 12 db népviseleti tusrajzról (és 1 hasonló témájú festményről) a kaposvári múzeum a saját fotójaként adott engedélyt weblapra kerüléshez, 4 db pedig (sajnos az eredeti rajzok helye ismeretlen), mint máshol már megjelent, kissé (vsz. a vakuvillanás miatt) kopott rajzolatúnak kinéző kép, kissé javítva, az előző megjelenés helyének megadásával kerül itt bemutatásra. A ’40-es és ’50-es években többször felmerültek a festőben az I. világháború emlékei; mind a harctér, mind a festői környezet. A harctéren festett, és fennmaradt pár képet jól kiegészíti az emlékezetből festett, főleg tempera festékkel, papírra készült néhány alkotás. Vonalvezetésük szélesen sávos és szálkás megjelenésű, elnagyoltan mutatják be az alakokat. Ez nem áll a helyszíni I. világháborús visszaemlékezésekre. Az akkor, a helyszínen készült pár mű stílusos, és a témának megfelelően könnyen felismerhető képet ad. A ’70-es évektől többször készült Csurgó valamely utcarészletéről tükörkép, főleg a Csokonai utcából: CC71,0122o7, CC73,nfrdo6, CC79,nfrdo6, Ch78,nfrdt6. A balatoni D-i partján készült festményeken keresztül végignézhető a Balaton É-i partjának több részlete Balatonedericstől Tihanyig. A 60 éven keresztül pár évenként készült önarcképek bemutatják egy ember szinte folyamatos változását. A festőművész sokoldalúságát mutatja a természethű vagy művészien alakított olajfestmények mellett sok fantázia utáni rajz vagy festmény, mint pl. háborús vagy más emlékképek, az általa ujjgyakorlatokként emlegetett, néha fémesen csillogó felületű alakzatok, néha pedig egyszerű ceruzarajzok vagy vázlatok. Ezek közül talán 1-2 látható nyilvánosan, így később ezen témák is bemutatásra kerülnek. A festményeken Elszórt aláírások és számok, néha az évszámokkal egyezően. [ez segített egy 1975-ös kép R. L.-képként való azonosításában] Az összevont és írott RL betűpár használata aláírás helyett vagy mellette, néha a festmény foltjai között van elszórva. Mini aláírás-sorok használata, vsz. egy keskeny henger élére írt domborúan kiálló, tükörképként kialakított aláírás vonalszerű, papíron való végiggörgetésével, elrejtve a kép fekete, vonalszerű képződményeiben. Egyes festményeken olyan felületek vannak, ahol nincs festék; az alapozó adja a megfelelő színt. Ez néhol erősen láttatja a vászon mintázatát, pl.: Ct82,nnnno6 (víztorony). Az ég területén vannak olyan foltok, amik lehetnek a felhők szürke alja vagy a festék időbeli szürkülése. Pl.: Cw68,0818o8, FD74,nGulo6. A festő nem pontos személyeket, hanem mintákat festett. Utca- vagy piacképen megjelent a kalapos férfi, a fejkendős asszony, a karon ülő gyerekét vivő anya, a kerékpáros, a színes ruhát viselő járókelő. Az úttesten a lovaskocsi (a ’60-as években gyakrabban), a személyautó vagy a teherautó. Külön témává vált a buszmegálló a várakozókkal. Nem igyekszik az egész szerkezeti egységet (pl. épületet) a vászonra tenni, több környező egységből (pl. épületből) az egymás felé eső részek kerülnek a képre, de aki ismeri a helyszínt, az a részletek kiegészítéseként már az egész környéket látja. Ez azt is jelentheti, hogy nem az épületeket látja, hanem az utcákat, ahova embereket és járműveket helyezhet. A csurgói festményeken látható a XX. századra kialakult, gazdagon fásított nagyközség (így a gimnázium parkja is), ami az embereknek más életérzést adott, mint a XXI. századi túl tiszta, túl áttekinthető városi kép. Az utóbbi kialakítását persze gyakorlati okok is igazolják, mint pl. a hársfák szemetes és járműveket piszkoló tulajdonsága, a parkrészek áttekinthetősége, kezelhetősége, kitisztult térhatása. |